Akit párodul melléd rendelt az ég, Becsüld meg, szorítsd meg kezét, És ha minden álmod valósággá válik, Akkor se feledd el, légy hű mindhalálig. * * * Talán semmi sincs szebb a világon mint találni egy embert, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk. * * * Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen, megmértük végre: mekkora lehet Két végtelen! - Se győztesen, se vesztesen, félálomban suttogjuk: IGEN. Álmunk mély és teljes legyen. S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem: ébredj velem, Jobbik Felem, ÉBREDJ VELEM! * * *
Eljegyeztelek nehéz szerelemmel Téged, ki hű vagy és halk, mint az ég, S felesküszöm szelíd, szép kezedre, Hogy el ne hagyjalak, amíg csak élsz. * * * Emlékszel, mit ígértél? Kezem kezedbe zárod, S mint összehajló gyertyák Adjuk tovább a lángot.
Hozzám kötöd sorsod, kezed kezembe fonva, a lángok ünnepére, s a törthétköznapokra. * * * S idő, állj meg egy pillanatra, S ti rohanó percek, várjatok, Amíg ők ketten esküt tesznek, Hogy egymáshoz örökké hűk lesznek, Csak addig várjatok! * * * Együtt lépünk be az ajtón, mely a boldogság felé vezet, hogy kimondhassuk szívünk vágyát : a boldogító IGENT.
Együtt állunk az oltár elé , egymás kezét keressük, s a házasság szent áldását csókkal pecsételjük. * * * Akit párodul melléd rendelt az ég, Becsüld meg, szorítsd meg kezét, És ha minden álmod valósággá válik, Akkor se feledd el, légy hű mindhalálig. * * * Hiszem, hogy egymást szeretve, egymást megértve, könnyebb lesz élni, s bármi sors állna is elénkbe, a boldogságot el fogjuk érni. * * * Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom, Melyet soha vissza nem kérek, Szeress egy életen át ,úgy, mint ahogy én téged. * * * Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon, Itt vagy velem, s kezedet foghatom, Ezer veszély, szakadék mélye vár Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már. * * * Számtalan magányos perc Most tünjetek nyomtalan el. Megtaláltam kivel boldogan élhetek Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Kívánok neked... mosolyokat, amikor bánatos vagy, szivárványt, hogy a felhőkben járhass, nevetést, ami ajkadat simogatja,
gyengéd ölelést, amikor a lelked elhagyatott,
barátokat, akik felvidítanak,
szépséget szemeid sokat lássanak,
önbizalmat, ha kétségek gyötörnek,
hitet, melyben teljes az élet,
bátorságot, hogy megismerd magad,
türelmet, hogy a világot elfogadd...
Legyen nagyon-nagyon szép napod,
és szeretetet, hogy megoszthasd."
* * *
SZERETET
"Sose haragudj meg arra, Ki durva szóval megsebez. Tudom jól, hogy fáj a sértés, Valld be, a fontos mégsem ez. Hidd el nekem, senki nem rossz, Hidd el, jók az emberek, Valakiért mindenki harcol, Valakit mindenki szeret..."
* * *
SZÜLINAPRA, NÉVNAPRA
Hogy mögötted az évek száma hány örömmel eltelt napból áll, szomorú perceket fakulni látod, sok boldog pillanat órákból áll. Előre tekintesz, bár szíved a múltban, visszahúz az egyszerű, tiszta világ, merre vezethet a jövő rögös útja a kérdés néma válaszodra vár. (T. Fiser Ildikó)
* * *
"A tegnapokkal fogy az élet, A holnapokkal egyre nő, S szemedben mégis mindörökké, A mának arca tűn elő - Ezért ha illan ez az év is, S a múltba szállva szétomol, Lelkedben ott a kincs örökre Amely valaha benne volt."
Névnapodra mondok száz jó kívánságot, legyen ez a napod szép, boldog és áldott! Kedves képed a szívemben ragyog, névnapodon veled együtt én is boldog vagyok.
* * *
Egy nap, majdnem olyan mint a többi, De az emlék már a holnap poharát tölti, És a holnap most még csak álomvilág, Ám a perc itt van, mosollyal nyit rád, Hogy legyen erõd, legyen hited, Amíg utadon terhedet viszed, És tudj nevetni, játszani örömmel, Hogy a holnap szeretni jöjjön el, Napsugárral, esõvel, szivárvánnyal, A szívben tûzel, a kertben száz virággal, S hogy legyen aki szeret, S ott van Veled, Boldog névnapot kívánok Neked!
* * *
Ha én írhatnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét, oly széppé írnám, mint egy tündéri álom, a legboldogabb Te lennél ezen a világon! Boldog szülinapot kívánok!
ANYÁK NAPJÁRA
Nadányi Zoltán: Anyu
"Csak látni akarlak, anyu fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged."
* * *
"Édes, kedves nagymamácska anyák napja van ma. Olyan jó, hogy anyukámnak/apukámnak is van édesanyja. Reggel mikor felébredtem az jutott eszembe, vegyek csokrot mind a két kezembe. egyik csokrot neked szedtem odakint a réten, te is sokat fáradoztál évek óta értem. Kimostad a ruhácskámat, fésülted a hajamat, jóságodat felsorolni kevés lenne ez a nap. Köszönöm, hogy olyan sokat fáradoztál értem és hogy az én jó anyámat/ apámat felnevelted nékem!"
* * *
Kicsi az én szívem, kicsike darabka, Édesanyáméból úgy van kiszakítva. Azért siet oda, azért szeret ottan Ahol ez a két szív újból összedobban.
Fejem Édesanyám ölébe lehajtom, Forró imádságom az égbe sóhajtom: Akit két karommal átölelek itten, Azt az édesanyát áldjameg az Isten!
* * *
Neked álmodom, anyu a napnak sugarát lágy tavaszi szélben az aranyszínű ruhát.
Néked álmodom az égbolt gyöngyeit, mint fürge tündérek apró könnyeit.
Elhozom néked, anyu a hulló csillagot, zsendülő mezőről, az édes illatot.
Elhozom én onnan méhecskét, virágot, s megálmodom néked, az egész világot.
* * *
Áldás a szülőkre
Van hely, hol minden kicsi széken Nevetve ültem egykoron. S tipegő léptem, gügyögésem Mosolyt rajzolt az arcokon. Van ház, ahova tartozom, Más otthonba sohse térek, Bármely családhoz, minden házba Csak, mint idegen, úgy lépek. Valakiket: a szüleimet Eléggé meg nem áldhatom, Valakinek, ha százszor élek Adósságom le nem róhatom.
* * *
Csorba Piroska: Mesélj rólam
Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna?
Anyák napja (népköltés)
Már megjöttünk ez helyre, Anyánk köszöntésére. Anyám, légy reménységben, Köszöntlek egészségben!
Amennyi a zöld fűszál, Égen ahány csillag jár, Májusban a szép virág: Annyi áldás szálljon rád!
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára.
Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben elcsitulnék jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék kerek égen, csorogna a földre sárga fényem – jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék.
Anyám a hangod nem hallom többet. Anyanyelvemben őrizlek téged. Szavaid szívem mélyén dübörögnek. Úgy zengik vissza a mindenséget, ahogy azt tőled szóval tanultam. Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. Ez nem szégyenem se büszkeségem. Anyám vagy! Most már csak a szavakban! S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom, drágább a szavad, mélyebben dobban. Nincs a földön oly kincs, se hatalom, mely megfolythatna fiad ajkán. Dédunokád is őrzi „Vénanyót”. Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,. Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.
* * *
Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek?
Édesanyám mit segítsek? Cukrot törjek? Hozzak lisztet? Megpörköljem tán a kávét? Elszaladjak hagymaszárért? Neked száz és száz a dolgod, míg ebédünk egybehordod; míg az asztal megterítve, csak te fáradsz, te s megint te! Ámde én nem hagylak téged, tétlen mint is nézhetnélek? S épp ma van lám neved napja, hát így üld meg, mosogatva? Édesanyám, mit segítsek, hogy ne fáradj, légy mind frissebb? Megtennék én mindent érted, minden gondtól kímélnélek. Hogy vidáman élj sokáig, s ifjan lásd meg unokáid.
* * *
Mielőtt nyugodni mennél Imádkozzál gyermekem. így szól jó anyám szelíden minden este énekem. Imám elvégezve szépen Jó anyám megdicsér, Homlokomra adja csókját És aztán nyugodni tér. De én nem, én kezeim még Jobban összekulcsolom, S hálás szívvel jó anyámért Istenhez imádkozom.
* * *
Olyan a te szemed, Mint a nap az égen, Őrködve kíséri Minden kis lépésem. Ragyogó sugarat Szór minden utamra – Őrködő szemedet Felhő ne takarja. Jóságos két szemed Őrizőm, oltalmam: Mint a fényes csillag Mindig úgy csüng rajtam. Jóságos két szemed Könnyet ne hullasson, Mint a fényes csillag Mindig mosolyogjon.
* * *
Nagy Ferenc: Édesanyám
Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból.. Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sir az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya. A amikor a szíved már utolsót dobban, Ez az elhaló szó az ajkadon ott van. Mehetsz messze földre, véres harcterekre, Ez a szó megtanít igaz szeretetre. Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld, Hogyha elrebeged, már ez is imádság. És ha elébed jön könnyes szemű árva, E szóra felpattan szíved titkos zárja. Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név, Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok, Ha keblére borulsz és el kinek mondod? Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom, Nekem a legdrágább ezen a világon. Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám, Amikor kimondom: anyám, édesanyám.
www.henita.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
